Könyvek és filmek - nem kontra!

Sziasztok!

Ez a bejegyzés már érik bennem egy ideje, mégsem szeretném nagyon elhúzni, hosszú, ömlengős baromságokkal tömni a fejeteket, ahogy egyes oldalakon képesek. Csupán elétek szeretnék tárni egy nézetet, gyorsan és tömören. Figyelem! Ez csak a saját véleményem, a tiédet kulturált formában szívesen meghallgatom.

Mióta a hipsteres divat elindult, egyre többen térnek vissza az olvasás csodájához, azok közül is, akik korábban talán azt vallották, hogy olvasni gáz, esetleg csak titokban olvastak. Ilyenkor az a vicces, mikor ezek az emberek, akik korábban könyvet se vettek a kezükbe mondják neked, mint könyvmolynak, hogy mennyire imádnak olvasni, mindenük az olvasás, náluk nagyobb molyt keresve sem találsz, de ha azt mondod neki, hogy Gatsby, akkor DiCapriora, Buttonről Brad Pittre, Sherlockról pedig az ezer színész egyikére asszociálnak, aki valaha felbukkant egy-egy Sherlock adaptációban. 

Én elhiszem, hogy ezek az emberek baromi idegesítőek. És hogy sokan ilyenkor hajlamosak kinek a lova nagyobb játékba keveredni a ki nagyobb olvasó-filmes-művelt kérdésben. Ne.

És azt is elhiszem, hogy falnak tudsz rohanni, ha a kedvenc könyved filmadaptációja nem olyan, mint a könyv. 

De hagy emlékeztesselek, hogy nem ugyanaz ragad meg egy film során, mint akkor, ha egy könyvben olvasod; ha már a képzelőerődet ki kell kapcsolnod akkor látványra és pörgésre vágysz, vagy túlzottan drámai halálokat és nyáladzó romantikát. A könyvekben mindezt sokkal hosszabban, árnyaltabban kapod meg, és nem is ugyanarra vágysz, mikor olvasol, mint mikor filmet nézel, és ha egészen őszinte vagy magadhoz - nem várom el, hogy kimondd -, akkor te is tudod, hogy ebben igazam van. Baromi kevés filmet néznénk meg, illetve még kevesebb könyvet olvasnánk, ha mindkettőben a másikat keresnénk. 

Minthogy embert sem a barátjáról, filmet sem a könyvéről, vagy könyvet sem a filméről ítélünk meg; életcéljaim egyike, hogy legalább egy kiscsoportnyi embert áttérítsek arra a hitre és nézetre, hogy a két művészeti ágban alkotott, de összekötődő művet NEM szabad egy és ugyanazon értékelés szerint kritizálni, ugyanabból kiindulni. Ha a film nem tetszett, a könyvet még imádhatod, ha a könyv nem tetszett, a film még lehet jó. 

Hogy a kedvenc könyved filmje nem is hasonlít az írott formára? Akkor ne dobálózz Read the book! gifekkel, hanem mélyen és őszintén gondolkozz el azon, hogy mindkettő tetszett-e a maga nemében. A film nélkül tetszett volna a könyv, a könyv nélkül tetszett volna a film? Ha a film nem tetszett, akkor mint önálló hollywoodi mozgóképterméket minősítsd és kritizáld, ha az író nem fogott meg, fogd a stílusára. (Ha a történet nem jött be, oda szúrsz ahová akarsz, a halottnak már nem fáj.)

Lényegében: még ha tudod is, hogy a könyvön alapszik, akkor se az abból készült filmként kezeld, mert pofára eshetsz. És még egy olyan film lesz a listádon, amit utálsz, nem akarsz többször látni. És fordítva: a rossz film ne befolyásoljon abban, hogy elolvasod-e a könyvet, or not.

Ennyi lettem volna mára. Nem véletlenül nem írtam hosszabb ömlengést; azt hiszem ennél a témánál a lehető legjobb, ha nyersen és tömören van megfogalmazva a vélemény, és magadnak gondolkozhatsz róla. Akkor biztosan nem befolyásol egyetlen mondatom sem a végső konklúzió meghozatala során. 

Tudom, utáltok érte, de ne gyilkoljatok meg! Csak egy kicsit.