Közvélemény-kutatás az olvasók, és írók szemszögéből

A napokban megfogalmazódott bennem, hogy mi lenne, ha készítenék egy felmérést a blogolvasók, és írók között. Ezt a tervemet meg is valósítottam. Aki kimaradt a kutatásból, ne búsuljon, lesz még az elkövetkezendő hónapokban. A kérdőívet száztízen töltöttétek ki, amire igencsak büszke vagyok, hiszen ez nem kis szám. De akkor lássuk is a válaszokat!

1. Milyen műfajú könyveket, blogokat olvasol szívesen?

A válaszadók 69%-a ifjúsági, romantikus, 65%-a misztikus, fantasyt, 22%-a krimit, 20%-a horrort és thrillert, illetve 15%-a poszt apokaliptikus könyveket és blogokat olvas szívesen. Ugyebár itt több választ be lehetett jelölni, így lehetett kettő ötven százalék feletti válasz.

2. Melyik században játszódó könyveket, blogokat olvasod a legszívesebben?

A teszt kitöltők 78%-a 21. századi, tehát a jelenben játszódó, 12%-a jövőben játszódó, 4-4%-a a 17. és 16. századi, és 1-1%-a pedig 19. és 20. századi könyveket és blogokat olvas szívesen.

3. Te magad írsz blogot, könyvet?

A válaszadók 84%-a ír, tehát 16%-a nem ír könyvet, illetve blogot.

4. Ha igen, melyik műfajban írod?

Az írók 47%-a romantikus blogot, 26%-a fantasyt, vagy misztikus blogot, 4%-a poszt-apokaliptikus blogot, 3%-a horrort, és 2%-a krimit ír.

Mi a véleményed a sablonblogokról? (szöveges válasz)

Mivel itt egy hosszabb szöveget lehetett írni, beillesztek pár érdekes, igényesen kifejtett véleményt. Nézzük:

„Rengeteg blog van manapság, ezért nem könnyű újat, eredetit alkotni. De ha valaki nem szán időt arra, hogy ötletes, egyéni történetet találjon ki, akkor szerintem akár bele se kezdjen a blogolásba/írásba. (Megjegyezném, hogy a sablonblogoknál csak azok a blogok rosszabbak, melyek bunkó módon, gúnyolódva parodizálják ki a sablonblogokat, érzékeltetve az olvasókkal, hogy mennyivel jobbnak tartják magukat az eredeti történet írójánál.)”

„Zavarnak. Amikor az ötszázadik ugyanolyan blog jön szembe, már a címét sem olvasom el, nemhogy a történetet... Nem akarom elítélni azokat, akik ilyet írnak, de sosem fogom megérteni, miért kezdenek bele egy olyan témájú blogba, amit előttük már ezren szétboncoltak? Vagy, hogy miért olyan szereplőket használ, akik léteznek, és akiket már unásig ismételt mindenki...”

„Az a rossz bennük, hogy nem egyediek. És ha valaki egy sablonblogot ír, akkor valószínűleg nincs érzéke az íráshoz. Nem azt mondom ezzel, hogy abba kell hagynia, vagy, hogy rossz. Mindössze fejlődnie kell, és egy saját történetet kell alkotnia. Valamint az is jó lenne ha először nem a blog-ot csinálnának, hanem leírnák egy füzetbe, és párnap múlva újra elővennék, átolvasni, átjavítani. Szomorú, hogy manapság egyre több a sablon blog, amik hemzsegnek a helyesírási hibáktól, és több kommentet kapnak mint az igényes blogok. :/”

És itt egy meglepő vélemény:

„Kifejezetten szeretem őket, mert mindegyik különbözik! Mindig azért van benne egy kis csavar.”

Egy ilyen véleményt, mint az utóbbi, csak egyet találtam. Nem meglepő, hogy az emberek nem szeretik a sablonos, újra leírt, unalmas dolgokat.
A válaszadók 61%-a 13 és 15 év között van, 26%-a 16 és 19, 9%-a 13 életév alatti, 3%-a 20 és 25 év között, míg 2%-uk harmincnál idősebb. Ezek 97%-a nő. 

Mára én ennyi lettem volna, remélem a bejegyzés mindenkinek elnyerte a tetszését. Ha pedig nem, akkor is rányomhat a "tetszett" pipára ;).

Könyvek és filmek - nem kontra!

Sziasztok!

Ez a bejegyzés már érik bennem egy ideje, mégsem szeretném nagyon elhúzni, hosszú, ömlengős baromságokkal tömni a fejeteket, ahogy egyes oldalakon képesek. Csupán elétek szeretnék tárni egy nézetet, gyorsan és tömören. Figyelem! Ez csak a saját véleményem, a tiédet kulturált formában szívesen meghallgatom.

Mióta a hipsteres divat elindult, egyre többen térnek vissza az olvasás csodájához, azok közül is, akik korábban talán azt vallották, hogy olvasni gáz, esetleg csak titokban olvastak. Ilyenkor az a vicces, mikor ezek az emberek, akik korábban könyvet se vettek a kezükbe mondják neked, mint könyvmolynak, hogy mennyire imádnak olvasni, mindenük az olvasás, náluk nagyobb molyt keresve sem találsz, de ha azt mondod neki, hogy Gatsby, akkor DiCapriora, Buttonről Brad Pittre, Sherlockról pedig az ezer színész egyikére asszociálnak, aki valaha felbukkant egy-egy Sherlock adaptációban. 

Én elhiszem, hogy ezek az emberek baromi idegesítőek. És hogy sokan ilyenkor hajlamosak kinek a lova nagyobb játékba keveredni a ki nagyobb olvasó-filmes-művelt kérdésben. Ne.

És azt is elhiszem, hogy falnak tudsz rohanni, ha a kedvenc könyved filmadaptációja nem olyan, mint a könyv. 

De hagy emlékeztesselek, hogy nem ugyanaz ragad meg egy film során, mint akkor, ha egy könyvben olvasod; ha már a képzelőerődet ki kell kapcsolnod akkor látványra és pörgésre vágysz, vagy túlzottan drámai halálokat és nyáladzó romantikát. A könyvekben mindezt sokkal hosszabban, árnyaltabban kapod meg, és nem is ugyanarra vágysz, mikor olvasol, mint mikor filmet nézel, és ha egészen őszinte vagy magadhoz - nem várom el, hogy kimondd -, akkor te is tudod, hogy ebben igazam van. Baromi kevés filmet néznénk meg, illetve még kevesebb könyvet olvasnánk, ha mindkettőben a másikat keresnénk. 

Minthogy embert sem a barátjáról, filmet sem a könyvéről, vagy könyvet sem a filméről ítélünk meg; életcéljaim egyike, hogy legalább egy kiscsoportnyi embert áttérítsek arra a hitre és nézetre, hogy a két művészeti ágban alkotott, de összekötődő művet NEM szabad egy és ugyanazon értékelés szerint kritizálni, ugyanabból kiindulni. Ha a film nem tetszett, a könyvet még imádhatod, ha a könyv nem tetszett, a film még lehet jó. 

Hogy a kedvenc könyved filmje nem is hasonlít az írott formára? Akkor ne dobálózz Read the book! gifekkel, hanem mélyen és őszintén gondolkozz el azon, hogy mindkettő tetszett-e a maga nemében. A film nélkül tetszett volna a könyv, a könyv nélkül tetszett volna a film? Ha a film nem tetszett, akkor mint önálló hollywoodi mozgóképterméket minősítsd és kritizáld, ha az író nem fogott meg, fogd a stílusára. (Ha a történet nem jött be, oda szúrsz ahová akarsz, a halottnak már nem fáj.)

Lényegében: még ha tudod is, hogy a könyvön alapszik, akkor se az abból készült filmként kezeld, mert pofára eshetsz. És még egy olyan film lesz a listádon, amit utálsz, nem akarsz többször látni. És fordítva: a rossz film ne befolyásoljon abban, hogy elolvasod-e a könyvet, or not.

Ennyi lettem volna mára. Nem véletlenül nem írtam hosszabb ömlengést; azt hiszem ennél a témánál a lehető legjobb, ha nyersen és tömören van megfogalmazva a vélemény, és magadnak gondolkozhatsz róla. Akkor biztosan nem befolyásol egyetlen mondatom sem a végső konklúzió meghozatala során. 

Tudom, utáltok érte, de ne gyilkoljatok meg! Csak egy kicsit.

Kihívás

Sziasztok!

Az új tanév kezdetével sem szeretnénk eltűnni, és ha ritkán is, de mindig szeretnénk frissen tartani az oldalt. Ezért dobtam össze nektek a következő rövid kihíváscsokrot, hogy ne maradjatok feladat nélkül. 

A képeket és kihívásokat a Writers Write Facebookos oldalon keresztül gyűjtöttem be, és ezért is angolul vannak megfogalmazva. Szerintem nagyszerű inspiráló idézeteket, humoros igazságokat és szórakoztató kihívásokat tesznek közé, a nevükre kattintva megtalálod őket.

De kezdjünk is hozzá!

ELSŐ KIHÍVÁS

Írj egy sárkányról, aki megmentette a hercegnőt a lovagtól!

Az, hogy te ezt a kihívást hogyan gondolod, rajtad áll. Kezeld metaforaként, kezeld abszurd helyzetű, szatirikus mese alapjaként, kerekíts belőle tragédiát vagy vígjátékot. Engedd szabadjára a fantáziád, és írj egy egypercest, novellát vagy verset! Maga az alapötlet szerintem nagyszerű és nagyon széles spektrumon kezelhető, és ahány ember, annyi verzió születne. Ha ezt feladnád egy osztályba, hogy a gyerekeknek ilyen fogalmazást kell írniuk, biztosan nem lenne két egyforma, de még csak két hasonló is csak nehezen.

Hogy egy nem túl fantáziadús ihletet adjak hozzá: nekem erről mindig a Shrek jut eszembe. Elképzelem, ahogy Sárkány végül megmenti Fionát az önző és magának való Shrektől, elviszi messzire, és új országban kínál neki teljes életet, miközben szamarat befogják, és a többi meseszereplővel együtt a mocsárba rekesztik, Shrek legnagyobb bánatára.

Ebből az elég meredek elképzelésből is ki lehet hozni egy negatív és egy pozitív kicsengést, minden a humorodon, látásmódodon és Rajtad áll.

MÁSODIK KIHÍVÁS

Írj egy szereplőről, akinek négy középső neve van! 

Ki nevezte el? Mi a jelentősége a neveknek?

Nem kell nagy eposzokhoz hasonló cselekménysorra, irigylésre méltó karakterfejlődésre, vagy shakespeare-i drámára gondolnod. Ezzel (szerintem) leginkább a leírást gyakorolhatod. 

Írd le a karakter külsejét, hogy az utolsó szeplőjéig el tudjam képzelni. Merre kunkorodik a haja, mikor kezdte arra zselézni, mik az apró különbségek az arca két oldalán. Írd le, honnan szerezte a heget a szája sarkában, vagy mikor vette észre, hogy ráncolja az orrát, ha nevet. Milyen magas, és mennyit cukkolta a gimis padtársa, amiért elkente az írását, csak mert balkezes? Tudni akarom a cipője méretét, és hogy mennyiért veszi az alsógatyáját. 

Menj bele a háttértörténetébe, családi életébe, az élete általános leírásába! Írd le, hogyan lett az, aki! Ne hasraütéssel dönts a négy név felől; keress jelentőséggel bíró neveket, amiket rá tudsz húzni az adott emberre. Miért ezeket választották a szülei? Mennyire formálta a személyiségét a neve, és annak jelentése, hangzása?

Akár egy régebb óta meglévő szereplőddel is játszhatsz, hogy megismerd azt. Ilyen, és ehhez hasonló kihívásokat magadnak is kitalálhatsz, akár történetre, vagy karakterre szabottan is. Vagy kérd meg a lektorod bétád, hogy találjon ki neked ehhez hasonlókat.

HARMADIK KIHÍVÁS

Nyisd ki a könyved a 99. oldalon. Nézd meg, mi az első mondat azon az oldalon, és 

használd a történeted kezdőmondataként! Írj legalább három bekezdést.

Nem kell ragaszkodnod a megadott adatokhoz. Ha megjátszottad a 99. oldalt, válaszd ki a születésed évszámát, a születésnapod, az anyukád munkatársnőjének a férjének a kedvenc játékosának mezszámát. Az első mondatot cseréld az ötödikre a harmadik bekezdésből, vagy az utolsó bekezdésből a harmadik mondatra. A lényeg remélem érthető.

Nézd meg, hogyan illeszkedik a szövegbe az a mondat, és hogy milyen jelentéssel bír. Komoly, vagy viccelődő mondat? Ironikus, vagy teljesen komoly? Szomorkás vagy vidám? Próbáld a visszájára fordítani, kicsavarni a négy sarkából, és olyan szövegbe helyezni, ami az írónak eszébe se juthatott. Bánj bátran a szavakkal - talán éppen így kezded el életed fő művét. 

Ha elkészültél, a művedet írd le nekünk ide egy kommentbe, tedd fel a blogodra és linkeld be, vagy küldd el a csoporton belül, esetleg az én (nem merek a többiek nevében nyilatkozni) e-mailemre. (papp.fruzsi.97@gmail.com)

Persze ez sem kötelező, nyugodtan szórakoztathatod vele magad, azzal is gyakorolsz. De ha szeretnéd, ne habozz megosztani a végeredményt - én kíváncsi vagyok rá, és amint tudok, véleményt is mondok.

Amennyiben ez tetszett, jelezd, és megpróbálok majd több ilyet hozni!

#kritika01 - Lélekvándor

Sziasztok!

Nem véletlen, hogy eddig halasztottam a kritikát, viszont nem érdemes ahhoz kötni, hogy épp szeptember elseje van. Nem kell ám azonnal összeesküvés-elméletet szőni.

Az első kritika, elsején, sok első van itt, na lássuk.

A blog elérhető a képre kattintva.

A fejléc épp határeset, még nem túlzsúfolt, de már nem is az a letisztult fajta, minden esetre szép szerkesztés, főleg a színvilága tetszik. Meglepő módon engem nem zavar, hogy a háttér is mintás. Talán segítené az összképet, ha nem gördülne az oldallal együtt az is. A narancs-szürke-fehér színösszeállítás alapjáraton nagyon jó, az egészbe egyedül a piros szövegrészek rondítanak be. Ezekkel nyilvánvalóan az a célod, hogy még inkább megragadják az olvasó figyelmét, de öreg hiba. A piros nem mindig jó erre. Egyébiránt látszik feltüntetve, hogy a design nem a te munkád, a kreditet külön ki kell emelnem, jó pont jár érte.

Az oldalsávban nem találtam hibát, ám számomra kissé zavaró, hogy a linkekkel kezdődik. Nyiss oldalakat, ahol az olvasók a versek és a novellák linkjeit is megtalálják. Egy idő után – ahogy gyarapodnak az írásaid, ezzel együtt a linkek – hidd el, hogy nehézkes lesz a mostani rendszerben lavírozni.  Nem utolsó sorban ritkán látni félperceseket, így azoknak külön hely dukálna. Nem feltétlenül kell kódokba bonyolódni, de szépen ki lehetne emelni.

A verseid néhol elég homályosak, nem tudom jól ítélem-e a célt vele. Minden esetre a címválasztásaid remekek. A rímek nem mindig sikerülnek dallamosan, néhol csiszolásra szorulnak a sorok, illetve a sok ritmusváltás kizökkenti az olvasót. Itt-ott mintha az egész szét akarna esni, aztán visszaáll az eredetire és ez bizony zavaró. De! (Igen, általában van "de" is.) Szépen használod a jelzőket, és a képeid is rendben vannak. 

A novellák közül olvastam régebbit is, újabbat is és azt kell mondanom, hogy igenis látszik a fejlődés. A leírásaidban is és az igényesség szempontjából is. Külön fel kell hívnom a figyelmed arra, hogy jót tesz neked a gyakorlás. Nem feltétlen baj, ha nincs ihleted és nem megy az írás, kis pihenő, megfelelő inspiráció és meg lesz a hatása.

Utolsó novelládban ennek a gyakorlásnak mutattad meg a gyümölcsét, nagyon betalált ez a részlet. Érződik belőle, hogy szereted a fokozást, többször is találkoztam ezzel, és erre építkezni nem rossz taktika. Hosszú távon javasolnám, hogy többször vágj ilyen projektbe, hasznodra válik. Szép, választékos, igényes. Nem túl hosszú, de a feladat kritériumainak megfelel. 

Összességében pozitív a benyomásom, a látszaté mindenképp.Tartalmilag is ki vagyok vele békülve, hisz a verseket annyiféleképp lehet értelmezni, ahány módon csak akarjuk. Az, hogy nem a zordabb témák inkább lekötnek figyelemre méltó. Novellákra visszatérve abszolút tanácsolom, hogy részleteiben próbálj haladni, javítani és gyakorolni.