2014. augusztus 31., vasárnap

Inspiráció

Sziasztok!

Pár napja nem volt friss, ezért felmerült, hogy fel kéne tenni valamit, de még egyikünk sem készült el a következő cikkével, ezért gondoltam bedobom az egyik mentőötletet: hozok néhány inspirációs zenét és képet. Tapasztalatból tudom, mennyire borzasztó, amikor az ember írna; végre van ideje és lelkesedése is hozzá, csak épp képtelen bármit is kinyögni. Ilyenkor szoktam a környezetem agyára menni. 

A legjobb tanács ilyenkor szerintem egy: távolodj el a történettől, vagy akár magától az írástól is. Hanyagold pár napig, ne foglalkozz vele, pihend ki és aludj rá, aztán próbáld meg felfrissülten folytatni a dolgot. A hiátuson töltött pár napodat pedig használd arra, hogy felfrissítsd az emlékezeted: fusd át az összes jegyzeted, az összes rajzod, vagy szerkesztett képed. Mindent, amit a történeteddel kapcsolatban csináltál. Aztán gondolatban menj vissza oda, ahol az egész kipattant a fejedből. Nézd meg ugyanazt a filmet, ugyanott hallgasd ugyanazt a zenét, ugyanazt a könyvet olvasd, és ha ugyanaz az érzés, és hasonló gondolatok kavarognak benned, akkor ülj le, és írj amíg még forró az ötlet!
































A képek forrása: weheartit, deviantart, tumblr, google, facebook













Remélem tudtam segíteni!:)

2014. augusztus 27., szerda

Irodalmi zsánerek

Sziasztok!

Gondoltam egyet, és leírtam nektek a leghasználtabb irodalmi zsánereket. Aki esetleg nem tudja, hogy ez mit jelent, annak most röviden elmondom. Az irodalmi zsáner egyenlő azzal, hogy milyen típusú témában alkotunk/írunk. Én most elhoztam nektek a leggyakrabban használtakat, melléjük egy kis magyarázattal, és hogy mire jó, ha figyeltek, miközben ilyen típusú zsánerekben alkottok.

Nincs fontossági sorrend!

1. Fantasy

Ennek az irodalmi műfajnak a fő jellemzője, hogy az író egy saját maga által teremtett világba kalauzolhatja át az olvasókat.
"Lehet, hogy Harry Potter igazi, te pedig nem."
 Az ott megjelenő tárgyak, élőlények mind elképzeltek, és semmi valóságalapjuk nincs. Itt az író általában ihletet merít a gótikus romantika történeteiből, a középkori lovagvilág hősi énekeiből és lovagregényeiből, az ókori és kora középkori – különösen az északi, kelta, germán, skandináv – mítoszokból és eposzokból, illetve a vele rokon (de nem azonos) science-fiction műfaj által teremtett világokból. 
Én személy szerint nem vagyok oda az ilyen sztorikért, de ha nagyon jó valami, akkor elolvasom. Eddig talán csak két ilyen típusú történetet olvastam. No comment! 

Amire érdemes odafigyelni, amikor ebben a témában alkotunk:

Mivel a világ, ahol a szereplők élnek, általunk kitalált, ezért érdemes egy kis bevezetést is tartani, esetleg rajzolni egy térképet, elmagyarázni, hogy mi hol van, kik élnek ott ésatöbbi, ésatöbbi. Nem könnyű munka, az biztos, de ha azt akarod, hogy az olvasó tudja, hogy hol van, és ne csak fehér falak vegyék körbe, miközben olvas, érdemes ezt megcsinálni.

Itt általában a szereplők nevei eltérnek a "való világ" neveitől. Értsd úgy, hogy a Selena nevet inkább Celaena-ként említik (nekem legalábbis ez jött le az Üvegtrónt olvasva. Ha nem jó, nyugodtan javítsatok ki). Vagyis, ezt az egészet vedd úgy, hogy te visszamész az időben, magaddal rántva az olvasókat is, így az ottani életnek, szokásoknak megfelelően kell alkoss, írj.

2. Misztikus

Ez egy olyan kategória, ahol az író a természetfeletti dolgokkal foglalkozik. Ide tartoznak a szellemek, varázslók, boszorkányok. A fantasy-től eltérően, itt lehet valóságalapja, hiszen legendákból építkezik, amik vagy igazak, vagy pedig nem. Lehet egyedi természetfeletti lényeket is kitalálni, csak arra kell ügyelni, hogy mielőtt nekikezdünk róluk beszélni, legyen egy elképzelésünk az egészről.
Ezt nyugodtan lehet keresztezni akármelyik másik zsánerrel, hiszen nagyon felkapott, és biztosan lesz olvasód, ha jól, érdekesen, izgalmasan megírod a történetet.

Amire érdemes odafigyelni, amikor ebben a témában alkotunk:

Mielőtt nekikezdenénk írni, jobb előre meggondolni, hogy milyen lényekkel is akarunk foglalkozni a történet során. Amit még én ajánlani tudok, az az, hogy sok lényt egyszerre ne vegyél a hónod alá, mert összezavarodhatsz. A kevesebb néha több. :)

3. Horror

A horror egy félelmet keltő mű.
Szerintem ide ennél több magyarázat nem is kell. Mivel én nem vagyok oda a horror filmekért, ezért nem is nézem őket (csak nagyon ritkán), de egy ilyen típusú történetet szívesen elolvasok. Az ilyeneknél jó odafigyelni, hogy minél hitelesebben írd meg, hogy az olvasó ne tudjon többet éjszaka a mosdóba menni.

Amire érdemes odafigyelni, amikor ebben a témában alkotunk:

Ide csak annyit írok, hogy írhatsz akármiről, de a félelemkeltés legyen a célod.

4. Romantikus

Azt hiszem, hogy ezt a műfajt senkinek sem kell bemutatnom. A legtöbb történetben megtalálható. Ami viszont nagyon zavaró, az a túlzott sablonosság. Igaz, ha jól meg van írva, akkor szerintem mindenki elolvassa, de ha igénytelen, pocsék, akkor csak a buták (bocsánat a kifejezésért) fognak rákattanni, mint szúnyog a cukros vízre. Elég, ha veszel egy lányt és egy fiút, kiteszed őket a parkba, és nagy véletlen folytán egymásba ütközteted őket. Kész is van a romantika. A csók, a tapizás meg a túlfűtött erotika már csak hab a tortán. Nem kell valaki hű, de okos legyen, hogy összehozzon egy ilyen sztorit. Persze, én itt most nem azt mondom, hogy egyáltalán ne vigyél romantikát egy történetbe. Sőt. De mindig tudd, hogy hol a határ, ha egy jól megírt történetet akarsz kiadni a kezed közül.

Amire érdemes odafigyelni, amikor ebben a témában alkotunk:

Ne vidd túlzásba a dolgokat! Ne hozd össze a két galambot már a második részben! Tegyél csavarokat a történetbe, dobd fel a sztorit, tedd viccessé. Csinálj akármit, ami kicsit elüt a sablonosságtól!

Összességében, azt hiszem ennyi lenne. Persze ezeken kívül még ott van a thriller, a psziho stb. stb., de a tinik többsége nem igen alkot ezekben a körökben forgó témákban. A válasz erre pedig az, hogy ezek több odafigyelést, utánajárást igényelnek, és nagyon jó kell legyél ahhoz, hogy hihető sztorit adj el a nagyközönségnek.




2014. augusztus 25., hétfő

A kezdetek kezdete

Sziasztok!
Vettem a bátorságot, hogy megírjam ezt a cikket a blogolás elkezdéséről, illetve egy új blog nyitásáról. Remélem sokatoknak hasznos lesz, és megfogadtok pár tippet, tanácsot.

A kezdetek kezdete, avagy mi történik a blog megnyitása előtt?

Aki egyáltalán nem jártas ebben a „világban”, annak szól legfőképpen ez a cikk, vagy azoknak, akik bár jártasak, szívesen vennének tanácsokat. Szóval, a kezdet. Minden blog azt mondja, hogy akkor készítsük el a blogot, írjunk, aztán lesz valami. Meg a francokat! Az írás egyáltalán nem így kezdődik. De akkor elmondom, hogy én hogy gondolom az írás kezdetét. Vagyis annak a kezdetét.

1. Műfaj
Az első legfontosabb dolog, hogy tudjuk, milyen műfajban akarunk mi egyáltalán írni. Mindenkinek azt a műfajt ajánlom, amelyet ő maga szívesen olvas, tehát aki a sci-fi megszállottja, ne kezdjen el egy drámát írni, ugyanis akár fuccsba is mehet minden fáradozása.

2. Ötlet, téma
Igen, ez is fontos. Főleg az, hogy ötlet nélkül ne kezdjünk el írni. Mármint egyedi ötlet nélkül, mert az sem jó ötlet, ha fantasynak indul, majd lesz belőle egy puszi-puszi lávsztori. Kerüld a vérfarkas-vámpír témát, mert elcsépelt. Kerüld az angyal- démon-harc témát, mert elcsépelt. Kerüld az 1D-t, mert elcsépelt. Egy szóval: kerüld a sablonosságot! Igen, sokan olvasnak sablonos sztorit (nem is értem, miért), pedig azért elég unalmas lehet egy SZJG koppintásból harmincat olvasni. Megjegyzem: az SZJG példájára ne írjatok blogot, mert az is egy igénytelenül megírt könyv (ahogy az összes többi Leiner, de mindegy)
Hozzáteszem, ez általam elcsépeltnek írt témákból is ki lehet hozni valami egyedit egy jó cselekménnyel. Az előbbiekben csak általánosítottam.

3. Vázlat, vázlat, vázlat
Az írók többsége nem tudja eléggé kihangsúlyozni, hogy vázlatot írni KELL. Ha nem írsz, belegabalyodsz a történetbe, mint macska a gombolyagba. Ha vázlatokban ügyetlen vagy, akkor írd meg nagy vonalakban a történetet, például:
”Lili és barátnője, Sára elmennek a Balatonra nyaralni három napra. Az úton megismerkednek pár jó arccal, többek között Jánossal (aki tetszik Sárának) és Lacival. Mikor odaérnek, kiderül, hogy az apartmanjuk nem messze van egymástól. Másnap a strandon találkoznak, és egy helyre teszik le a cuccaikat. Este Laci bevallja Lilinek, hogy tetszik neki, de mivel messze élnek egymástól, nem lehetnek együtt.”
Szóval valahogy így is meg lehet írni a sztorit, ez talán hat-hét fejezet hosszúságú lehet, ha részekre szedjük. Természetesen kihagytam a készülődést, ilyeneket. Szóval, miután megvan a vázlat, vagy a sztori, mehetünk a következő pontra.

4. Írás
Jön a hőn áhított írás, de állj, még ne készítsd el a blogodat! Először írj meg öt-tíz részt, plusz a prológust (ha kell), és úgy állj neki. De ez sem megy ilyen könnyen. Az írás előtt kapcsolódj ki, ha éppen levágtad maga a kanapéra, miután hazaértél, biztos nem fog menni. Pihenj sokat, pihentesd az agyad, és álmodozz egy kicsit – ez mindig segít. Ha megvannak az ötletek, amiket bele lehetne vinni a sztoriba, írd le egy jegyzetfüzetbe, majd kezdj neki az írásnak.

5. Korrigálás
Igen, ez is a blog elkészítése előtt van. Nézd át, még Wordben a részeket, fejezeteket, javítsd ki a helyesírási hibákat. Ezután javíts a fogalmazásodon, tehát azokat a mondatokat, amelyek hanyagul voltak megírva, töröld ki, és írd át – így nem kell az egész fejezetet kitörölni, ha rosszul sikerült. Ha menthetetlen a helyzet, akkor se töröld ki, írd újra a fejezetet, és csak akkor töröld ki (így minden esemény megmarad). De fontos, hogy ne legyen vontatott a sztori. Főleg a leírásoktól lehet ilyen (Kőszívű ember fiai). Nem mondom, hogy nem kellenek, mert igenis fontosak, hogy el tudjuk képzelni a karaktert – ez sokkal jobb módszer annál, mint ha készítesz egy oldalt a szereplőknek, és beszúrsz egy képet. Ahogy megismerjük a karaktert, írjunk le róla mindent. Például:
„Sára szőke hajában sötétebb csíkokat vettem észre, bizonyára kezd kikopni a festék (már meg is tudtunk jó pár információt Sáráról: festett szőke, és már vannak a hajában sötétebb csíkok). Fekete topot és egy sötét farmernadrágot viselt, amely feszült a combján. Egy farmertáskával és egy amerikai zászlómintás cipővel egészítette ki a szettet. Barna szeme csak úgy csillogott az örömtől és az izgatottságtól, hogy végre elindulhatunk.”
Nem túl vontatott és nem túl sok információ, mégis el tudjuk képzelni az adott szereplőt. Ha túl részletesen írtuk le, akkor pár szót, vagy mondatott ki is törölhetünk; ha rosszul sikerült, akkor újra leírjuk (lusták másolják ki a kitörölt mondatot).

6. Blog elkészítése
Ha megvan az öt-tíz fejezet, akkor menjünk az „új blog” gombra, és készítsük el a blogunkat. De még mielőtt megosztanánk a közösségi portálokon, készítsünk, vagy rendeljünk egy designt, írjunk egy bevezetőt és egy üdvözlést a modulokba (amik igényesek), készítsünk egy oldalmodult, majd egy blog archívumot (akár egy oldal is lehet; ki ahogy szereti). Tehát legyen egy vállalható designunk. Tegyük ki az első fejezetet, vagy prológust, majd lépjünk a következő pontra.

7. Hirdetés
Nem azt mondom, hogy fizessünk hirdetésekért, hanem lépjünk be egy erre a célra elkészített FB csoportba, majd naponta egyszer-kétszer osszuk meg a blogot. De ne is essünk túlzásba, nem kell ezt óránként megtenni (bár mindenképpen többen figyelnének fel a blogra), még a végén telhetetlennek és feltűnési viszketegségben szenvedőknek gondolnak minket (amit ugyebár, nem szeretnénk elérni).

8. Rendszeresség
Nem a legjobb dolog, ha az olvasónak fogalma sincs, mikor kell felnézni a blogra, így, szabjunk ki dátumokat, hogy mikor kerül ki a következő fejezet, vagy hétvégén, vagy minden szerdán tegyünk ki egy részt. Tehát legyen egy rendszeressége a blogunknak, ami nem túl sok, nem is túl kevés kihagyás.

És kész is van a blog, ami egyedi, szép, rendszeres és igényes is. Innen pedig várjuk a feliratkozókat.
Sok sikert kívánok minden írópalántának, akik most kezdenek a blogolásba!


2014. augusztus 22., péntek

REAl thoughts: Hogyan blogoljunk? - Vendégcikk

Sziasztok!

Az oldal harmadik cikkeként egy kis útmutatást kaptok Reától, méghozzá nem kisebb témában, mint maga a blogolás. Segítséget ad abban, milyen szervert és hogyan válasszatok, milyen témákban és stílusokban válogathattok, ha erre adjátok a fejeteket. A cikket az én kérésemre írta néhány hete, mikor én nem voltam elérhető, és ezért nagyon hálás vagyok neki.
Mindenképp ajánlom, hogy elolvassátok, mert olyan alap és lényegi dolgokat vesz elő, ami nem mindenkiben fordul meg, mielőtt ezzel kezd foglalkozni.

Jó olvasást hozzá! 

C.

Rea blogja: REAl thoughts

REAl THOUGHTS: Hogyan blogoljunk?


Először is: üdvözlök mindenkit. Rea Kovats vagyok. Tudjátok, az a beképzelt kis ribanc, aki írta azt a cikket az Egy ikerpár titkosnaplójáról és azóta rettenetesen el van szállva magától. Na, ő volnék én.
Egyik reggel nehéz, kínkeserves ébredésem után - jobban belegondolva az már inkább délelőtt volt - nézegettem a Facebook-omra érkezett üzeneteket. Köztük volt a Critiqueen-é is. Szépen, kedvesen indított sorai végén ("Tetszik a stílusod és ez a fiatalos szemtelenséged, amivel közlöd a mondanivalód.") abban a megtiszteltetésben részesített, hogy amíg ő a Sziget Fesztiválköztársaság állampolgáraként egyik színpadtól a másikig csápol, én lehetek az egyik "tehetséges író" (ő mondta), aki gondoskodhat arról, hogy egy perc pangás ne legyen a blogján.
Korábban a sajátomon közzétettem egy igen szarkasztikuscikket a bloggerek alapvető hibáiról, ami sokaknál kiverte a biztosítékot. Érthető. Éppen ezért úgy döntöttem, újra megírom. Sokkal pozitívabb hangvételben. Mivel most sztárvendég vendégszereplő vagyok, nem szeretném összeszennyezni Critiqueen weblapját a néha már túlságosan lélekbevágó iróniámmal, úgyhogy kicsit visszafogom magam.
Ezúttal kevésbé leszek terjengős. Én is elutazom pár napra, így kevesebb időm van gondolkodni a szavakon. De azért próbálom nem összecsapni ezt az összefoglalót.

Na, akkor kezdjük is az elején:

Válaszd ki a megfelelő szervert! A legtöbben a Blogspotot használják bloggerkedésre. Talán ezt a legegyszerűbb kezelni és nem szükséges hozzá külön regisztráció, elég egy Gmail címet létrehoznod. Pluszpont, hogy egy raklap extra szolgáltatás is jár mellé. De persze más lehetőségek is akadnak: G-Portál, Blogger, Blog.hu, Wordpress estébé. Amelyik neked szimpatikus.

Mi legyen a név? Mindenképp valami egyedi, amit lehetőleg kevesen vagy egyáltalán nem használnak. A saját nevedből is kreálthatsz egy szójátékot, mint ahogy én tettem a REAl thoughts, azaz valódi gondolatok esetében. Lehet magyar, angol vagy más idegen nyelvű is - bár a kínait inkább kerüld, mert arra a kutya nem fog rákattintani. Főleg az nem, amelyikből a kínaiak már szalonnát csináltak.


URL cím Az URL címnek (vagyis ami www-vel kezdődik és valamelyik ország két-három betűs rövidítésével végződik) célszerű megegyeznie a blogod nevével. Fontos, hogy ne legyen túl hosszú és kacifántos. Azt nehezen fogják megjegyezni.


Nézzünk ki valahogy! A legtöbb internetes szerver rendelkezik előre legyártott sablonokkal. Amíg nincs "rendes" kinézeted, válassz ezek közül, de ne használd túl sokáig. Az túl amatőr benyomást kelt. Ügyelj a betűtípus olvashatóságára, a színek harmóniájára, a képek megfelelő beillesztésére – vagyis ne lógjanak túl az oldalsávon. Akkor sincs veszve minden, ha kábé annyira értesz a designkészítéshez, mint bohóchal a villanyszereléshez. Rengeteg olyan weboldal létezik, ami fejléceket, modulokat vagy egész design-okat kreál ingyen és bérmentve. A legtöbben profi munkát végeznek, szóval van miből válogatnod.

"Minden marketing"

Kell egy jó marketing Mit is takar ez? Elsősorban egy Facebook csoport/oldal létrehozását. Sokan a csoportra esküsznek, mivel az közvetlenebb és az oldalak elérhetősége az utóbbi időben jelentősen csökkent (köszönjük Zuckerberg), viszont az utóbbi profibb benyomást kelt, így személy szerint inkább azt javaslom. Amennyiben az oldalt választod, akkor is lépj be pár blogokra specializálódott csoportba. Nagyon jó reklámfelületek, és segítséget is kérhetsz, ha valahol elakadtál. ;)



Helyesírás vagy hejesírás? Gyorsan szólok: az első változat a jó. Gondolom evidens, hogy követnünk kell a nyelvtani szabályokat, ezt nem is ragozom tovább. Talán mondanom sem kell, a szóismétlés is kerülendő. Ebben segítségedre lehet a www.szinonimaszotar.hu weboldal. Tudom, rengetegen ezt szajkózzák, de nem lehet elégszer hangsúlyozni.

Miről írjak? Ezt célszerű azelőtt eldönteni, hogy egyáltalán létrehozod a blogodat. Tudod, ez olyan, mintha előbb vennél egy autót és aztán tennéd le a jogsit. Itt is rengeteg lehetőség adott: publikálhatod a saját fiktív történeteidet, írhatsz kritikákat, ajánlókat, készíthetsz design blogot (és ezzel ki is küszöbölted a hogy-a-fenébe-nézzen-is-ki problémát) vagy közzéteheted a saját naplódat. Nézzük meg, mire kell odafigyelned a különböző típusok esetében.

Fiction/Fanfiction Szeretsz írni? Akkor írj! Ebben senki nem akadályozhat meg. Főleg, ha élénk a fantáziád. Ha elég biztos vagy magadban és bírod a gyűrődést, akár publikálhatsz is. Ne keseredj el, ha elsőre nem tökéletes az irományod – minden gyakorlás kérdése. Fogadd el az építő jellegű kritikákat és gondolkozz el rajtuk. Bunkó parasztokból lesz egy pár, velük ne törődj.
- A tördelés nagyon fontos. Új bekezdések mindig új sorba kerüljenek. Ilyenkor Shift+Entert nyomj, ne Entert, mert akkor túl nagy lesz a mondatok közötti hézag.
- Ne keverd össze a prológust a fülszöveggel! Rengetegen beleesnek ebbe a hibába és rosszul értelmezik a két szót. A fülszöveg egy rövid ismertető, ami kedvet csinál az olvasáshoz és bemutatja a történetet, természetesen a végkifejlet nélkül. (A könyvek hátuljára szoktak tenni ilyen rövid kis szövegeket. Na, arról beszélek.) A prológus pedig egy bevezető, ami az első fejezet ELŐTT játszódik.
- Bármilyen sztorit is írsz, valamilyen szinten muszáj a realitás talaján maradnod. A túl nagy képtelenségek inkább riasztóak, mintsem izgalmasak.
- A szereplőidnek legyenek vágyai, motivációi. Ezek viszik előre a cselekményt. Ha csak teng-leng a főhősöd, akkor bukott az egész.
- Nem baj, ha alkalmazol egy-két bevált sablont, de azért próbálj meg valami egyedit kitalálni! Olyat, amilyen még nincs. Senki sem szereti a tucatblogokat. Ja de, akik szintén ilyeneket gyártanak.
- További tippeket olvashatsz a Kezdő írók kézikönyvében Alexander Steele-től. Pöpec kis könyvecske, minden írópalántának ajánlom

Design blog Mielőtt létrehoznál egy design blogot, nézz körül alaposan, nem keresnek-e egy már létezőhöz társszerkesztőt. Egy olyanhoz csatlakozva, amit már ismernek a népek, könnyebben érvényesülhetsz. Mutasd meg nekik pár munkádat, hátha éppen Te kellesz nekik. Nagyon fontos: MINDIG legyen egy saját portfóliód! Ha nem találsz sehol egy üres helyet, akkor is keress magad mellé pár tehetséges webdesignert, és nyissatok egy közös oldalt.

Kritika
Kritikablog Ez egy olyan műfaj, ahol könnyen át lehet esni a ló másik oldalára. Állítólag én is megtettem már egy párszor. Állandó lehúzással és fikázással nem leszel népszerű (vagy ha mégis, nem jó értelemben), éppen ezért ügyelj a pozitívumok kiemelésére is.
Kritikát gyakorlatilag bármiről lehet írni: könyv, film, sorozat, játék, zene, koncert, rendezvény, vagy akár egy másik blog – ebben az esetben mindenképp kérj engedélyt a szerzőtől, kivéve, ha ő maga bízott meg eme nemes feladattal. Fontos: ha már kritizálsz, akkor csináld rendesen! Ne tudd le az egészet öt mondatban, mert akkor senki nem fog komolyan venni. Legyél építő jellegű, semmiképp sem támadó vagy sértő.

Erotikus blog Egy igen megosztó téma. Sok régimódi gondolkodású ember ítéli el a szexuális tartalmú történetek szerzőit – Téged ez ne tántorítson el. Kivéve, ha nem bújtál ágyba senkivel és gőzöd nincs a szexualitásról csak úgy hiszed, mindent tudsz róla. Vagy ha még nem múltál el tizenhat. Akkor inkább ejtsd a témát. Magadat járatnád le, hidd el.

Beauty blog Csak saját képeket, még egyszer mondom, CSAK SAJÁT KÉPEKET használj! A Google-ben divatfotókat keresni bárki tud – Te legyél egyedibb ennél! Bátran mutasd meg a világnak, milyen jó a stílusérzéked – akkor is, ha nincsenek méregdrága márkás ruháid. Most úgy őszintén, ki nem sz*rja le, honnan van az a csini szoknyád vagy a menő pólód? Bárki bárhol találhat ahhoz hasonlót! Ja, és egy jó minőségű fényképezőgép sem árt, ami szép képeket készít. Igényes fotók – igényes blog. ;)

Pár hasznos modul, amit feltétlenül csempéssz bele a blogodba:

Feliratkozás Manapság a feliratkozók száma presztízskérdés. Eleinte biztosan kevesen lesznek a rendszeres olvasóid, de ez természetes. Majd később szaporodni fognak. Nem feltétlenül egymással.

Pipálgatás A Blogspot lehetőséget nyit arra, hogy a bejegyzések alján pipálással jelezzék, tetszett-e nekik az adott cikk, avagy sem. Nem mindenki fog kommentelni, aki arra jár, úgyhogy érdemes egy ilyenre „beruháznod”.

Chat Ez a modul tökéletesen alkalmas arra, hogy a látogatóid gyorsan és egyszerűen hagyhassanak Neked üzenetet vagy szócsatába kezdjenek a többiekkel.

Blogarchívum vagy a bejegyzések listája. Előbbi évekre, hónapokra vagy akár napokra bontva jeleníti meg a bejegyzéseidet, utóbbit szerintem fölösleges magyaráznom. Legalább az egyiket használd.

Címkék A cikkeid könnyebben megtalálhatók lesznek, ha különböző kulcsszavakkal felruházod őket.


Remélem, hasznosnak bizonyult számodra ez a cikk. Kissé időszűkében vagyok, de azért próbáltam minél többet kihozni magamból. Most megyek, pakolnom kell. Köszönöm, hogy Rám szántál pár percet az életedből. Nézz fel a www.reakovats.blogspot.hu oldalra, ott bőven találsz még hasonló írásokat. ;)






#Kritikaszabály

Íme, a beígért kritikakérési szabályzat. Tessék szépen elolvasni, hogy ebből a későbbiekben semmilyen konfrontáció és fennakadás ne legyen.
Hamar kikerült a modul, majdhogynem azonnal, és meglepett, hogy az első három helyet már el is foglalták. Nyilvánvalóan ez nem jelenti azt, hogy többen nem jelentkezhetnek, de jobb szeretném tartani ezt az ütemet. Ha kikerül egy kritika, értelemszerűen felszabadul egy hely, amit ismételten le lehet foglalni, és így tovább.

Alapvetően ez nem csupán egy kritika-blog, de része a magazinnak, méghozzá azzal a célzattal, hogy javítsuk az összképet. Nem egyszer találtam magam szembe ízléstelenül összeállított bloggal, aminek szerzője úgy csűrte a szálakat, hogy tűkön ülve vártam a következő részt vagy éppen következő novellát. Azonban ennek ellenkezője mostanában gyakoribb, és ahogy azt Fruzsi mondta nekem a minap: rég volt már, hogy csak az igényes blogokon láthattunk jó dizit.


Nem ez az első oldal, ahol kritikát kérhettek és nem is az utolsó. Jó vicc lenne, hisz majdnem minden nap nyílik egy új, ilyen-olyan megfontolásból. Gyerekek, ne! Egyáltalán nem hasznos, nem segíti a blogger társadalmat, ha a szerzők hiú ábrándokban ringanak tovább a habcsókfelhőn. Nem merem az író szót használni, szándékosan.
Tömören a lényegre térve igyekszem majd minden kritika esetén amolyan objektív megfigyelőként kitérni a hibákra, helytelenségekre és persze mindezt építő jelleggel. Nem célom senkit lehúzni, vagy az egekig magasztalni, mert mindenhol bele lehet kötni valamibe.
Természetesen arra nincs sem időm, sem energiám, hogy minden fejezetet, verset, novellát, etc. elolvassak, így:
  •  blog-regény estén az ismertető és a prológus után kezdek kukacoskodni, 
  • novellák esetén cím alapján választok, 
  • versek esetén nyilván többet végigrágcsálok a véleményezés előtt. 
Utóbbi újdonság és igen nagy kihívás is lesz számomra. Szóval mindent bele.

Elsősorban kérném, hogy olyan bloggerek jelentkezzenek, akik aktívak és bírják is a kritikát. Nem szeretném, ha a későbbiekben betámadna az a bizonyos barátnőhad, hogy anyatigrisként védje a – véleményem szerint jogos, de mindenképp kért – kritikától az áldozatot.

No, lényegében ennyi lenne. Nem szabok meg magamnak időkeretet, sokkal jobb ez így mindenkinek. Az első három kritikát Dorothy, Jappancs és Rikki kapja, rövid időn belül. Előfordulhatnak kisebb fennakadások, míg visszaszokom a rendszerességre, addig is legyetek rosszak.

Jó hétvégét, élvezzétek ki a nyarat, legalábbis ami maradt belőle.


2014. augusztus 20., szerda

Erőszak és rák

Sziasztok!

Ez a cikk kicsit kapcsolódik az előzőhöz, de nem csak azt a témát érinti. Próbáltam megmutatni, miért is nem úgy van sok dolog, ahogy a blogokban ábrázolják. Remélem tetszeni fog:)

Ezen kívül köszönjük a feliratkozókat, és a sok-sok támogatást, amit kapunk tőletek már most, rendkívül hálásak vagyunk érte!:)

Ui.: Azoknak, akik kritikát kértek Dittától; hamarosan felkerül a szabályzat erre vonatkozóan, azt mindenképpen olvassátok majd el.

Erőszak és rák

Nem, ez egyáltalán nincs rendben!
Az utóbbi időben rengeteg olyan bloggal találkozhat az ember, ami a sötétebb, komolyabb témákat akarja előtérbe helyezni. Ez leginkább a Dark c. fanfiction sikeréhez és elterjedéséhez köthető, és szerintem szerepet játszik benne az is, hogy természeténél fogva a fiatalabb korosztály szeretne mihamarabb felnőni, érett fiatal felnőtt szerepében tetszelegni, világmegváltó gondolatokat közölni. Ezzel nem is lenne gond, mármint azzal a részével, hogy nem akarja, hogy gyereknek kezeljék.

A gond az, hogy a virtuális közönség előtti színpadon mindezt azzal tudja elérni, hogy olyan témákról tart előadást, amikhez a világon semmi köze, mi többiek pedig vagy elvonulhatunk egy sarokba sírni, vagy hangos nevetéssel jutalmazhatjuk az általában vérig sértődő írópalántát.

Gondolok itt az indokolatlan, random szexjelenetekre, amik sokszor vagy átmennek helytelen pornóleírásba, vagy éppen olyan életidegen cselekménysorral rendelkeznek, hogy a felvilágosítást tartó tanárok sírva menekülnének; mindezt azért, mert az elképzelt álomvilágon kívül a legtöbbjüknek nincsen tapasztalata, csupán annyi, amennyit olvasott, rosszabb esetben a tizennyolcas karikás oldalakon látott.

De nem is ez a legrosszabb része. Hisz mind írtunk olyat, amit szégyellünk, ami még nagyon kezdő, és nagyon gyermeteg írás, amit mind tűzre vetnénk. A legrosszabb, hogy sok esetben tökéletesnek hitt irományukat úgy védik, mint tigris a kölykét, és a kritizálni merő egyénre ráküldik barátnőhadseregük kilencven százalékát.

De amiért ebbe a cikkbe valójában belekezdtem, az nem az, hogy a fiatalabb korosztályt lebeszéljem a szerintük karikás tartalom írásáról, mert túl vastag fába nem vágom a fejszém. A cikk lényege az, hogy a korábbi vendégcikk írójához hasonlóan megpróbáljam felnyitni az emberek szemét, hogy a nemi erőszak nem izgató, és hogy a rák nem mellékszála a történetnek.

Igen, tudom, hogy Raistlin cikke mélyen belement a miértekbe és hogyanokba, és acélbetétes bakanccsal rúgta oldalba az ilyen blogok működtetőit. De miután múltkor megláttam, hogy többen azon hőzöngtek, hogy egy tizenkét éves szerző egy pedofíliáról szóló blogot hozott létre (szerencsére ez azóta törölve lett), úgy éreztem, muszáj megírnom ezt a cikket nekem is, csak épp egy kicsit más aspektusból. Mert míg a fent említett író kicsit szárazabban ment bele a tananyagba, addig én az emberi oldalára szeretném fektetni a hangsúlyt. Igen, az is van neki.

Kezdjük a legkézenfekvőbb témával, a már korábban is boncolgatott nemi erőszakkal.

A vendégcikkből egyértelműen kiderült, hogy ki követ el erőszakot, és hogy igenis létezik kapcsolaton belüli erőszak, mivel az már annak minősül, ha az egyik nem akarja, vagy csak beledumálják. Így lényegében az elmúlt két hétben majdnem minden blog, amit olvastam, felhasználta az erőszakot, mint szexuális jelenetet.

Először: a megszokott megerőszakolás, amikor az áldozatot erőszakkal kényszerítik. A fiatalok által írt történetek nagy része ezt arra használja fel, hogy a két szereplő találkozhasson, és hogy legyen köztük valamiféle kapcsolat, ezért a történet közben először csak a patkók kezdenek dobogni, majd a messzi-messzi horizonton feltűnik a szeretet unikornisa, és mágikus csillámporával behinti a főszereplőket, így azok bágyadt jólétben borulnak egymás keblére, és az örök szeretet jegyében örökre együtt maradnak. Happily ever after.

A valóságban azonban a megerőszakoltak nem kezdik el élvezni az aktust, miután a férfi beléjük hatolt, és aki egy kicsit is figyelt biológián, az tudja, miért. A női testen nem „kapu” van, mint ahogy azt az egyik jól sikerült olvasmányban találtam valamelyik nap, így nem lehet rajta csak úgy ki-be mászkálni.

Igen, próbálom kerülgetni a forró kását, és ha még nem esett le, miről beszélek, akkor lapozz fel egy biológia könyvet, vagy várd meg, míg nyolcadik osztályban az emberi test kerül sorra tananyag szerint.
Szóval a félelem okozta blokkolt állapot eleve meggátolja, hogy a nő élvezhesse az aktust, de még ha ne adj, Isten lenne is olyan elmebeteg pszichopata xx kromoszómákkal rendelkező egyén ezen a földön, aki esetleg élvezné, utólag aligha fog kellemes élményként gondolni a történtekre.
Az esetek nagy többségében sajnos a nőket megverik, megkéselik, és sajnos előfordul, hogy meg is ölik. Aki viszont – hogy úgy mondjam – elég szerencsés ahhoz, hogy ép bőrrel megússza, nőgyógyászati vizsgálatokra jár az esetleges fertőzések miatt, vérvizsgálatra megy az AIDS gyanúja miatt, ha sérülést szenvedett, kezelnie kell, és a lelki károkról még nem is beszéltem.
A lényeg itt az, hogy milyen lelki törést okoz egy ilyen élmény, amikor embertársaiban kell ekkorát csalódnia. Mert persze, tudjuk, hogy a világ egy borzalmas hely, hogy rengeteg gonoszság lappang az emberekben, hogy elrontottuk a világunkat. De ez a sok rossz mind csak lebeg az emberek feje fölött, és valahogy mindenki azt gondolja, hogy csak valaki mással történhet meg, vele úgysem. Amikor pedig ez a téveszmékből álló védőburok kipukkan, fájdalmas sérülések várnak ránk.

A megerőszakolt nők között akad olyan, aki egy életen át emlékeztető jegyül szolgáló heggel éli le az életét, és szerencsésnek mondhatja magát. Mert sokan pszichológushoz vagy pszichiáterhez fordulnak, ideiglenesen vagy tartósan gyógyszeres kezelésre szorulnak. Akad, aki végleg megundorodik a férfiaktól, és a homoszexualitás felé fordul (majd később ezért kap rosszalló pillantásokat és megvetést…), vagy éppen aszexuális lesz. És akad, aki már nem látja meg a fényt az alagút végén. Vagy épp meglátja, csak épp a rossz irányból, mert igen van, aki ennek következményeképp dobja el az életét.

Ez mind-mind egy helyzet „járulékos kára”, amit sokan a bloggerek közül alapszituációként, és izgató jelenetként tüntetnek fel. Nem. Ha ilyet látsz, szólj rá, és mondd el, ez mennyire nem így van.

(Másodszor ott van az az irracionális és lehetetlen helyzet, mikor az adott történet férfi főszereplője belekényszeríti partnerét az aktusba erőszakkal vagy zsarolással, de párkapcsolatban élnek, esetleg „normális” szexjelenet lesz a vége. Az sem egészen úgy van, mint ahogy sokan leírják, mert kötve hiszem, hogy ez egy egészséges párkapcsolat lenne.)

Szóval, hogy egy kicsit lezárjuk a cikknek ezt a részét: nem, a főszereplő nem lép túl azon, hogy megerőszakolták, legalábbis nem úgy, hogy kisírja magát a sztereotipikusan homoszexuális legjobb barátja vállán, kap egy puszit a legjobb barátnőjétől, majd kap egy fagyit és éli tovább undorítóan klisés életét. Örökre nyomot hagy benne (és talán rajta is) az eset, meg se próbáld lenyomni a torkomon, hogy feláll és büszkén felszegett fejjel továbbsétál, mondván, hogy „erős a karakter jelleme”.

Meg kell említeni, hogy van, aki felizgul a lekezelő, agresszív bánásmódra, de elég kevesen vannak, és ha szabad ilyet mondanom, szerintem betegek.

Drámai emberi helyzetek a történetekben

Mostanában megszaporodtak az olyan blogok, amik olyan drámai és mélyenszántó alaphelyzeteket vonultatnak fel, mint a főszereplő korai terhessége, leányanyasága, főszereplő fogyatékossága, mint például a tolószékesség, a vakság és társaik. De ott vannak a súlyos betegségek is, amik sok esetben halálosak. Ilyen a leukémia, vagy más rák, TBC, stb. Meg se próbálok többet felsorolni, mert az esetek többségében a szerző nem kezd bele mélyebb kutatásba, hogy valami más betegséget találjon.
Ezeknek a betegségeknek a súlyát a blogosok többsége hála az égnek felfogta, bár talán nem is mindig tudja pontosan, miről ír. Többször jutottam magamban arra a véleményre, hogy azért a leukémiát választotta a főszereplője keresztjének, mert az súlyosabbnak, rosszabbnak hangzik, mint egy „egyszerű” rák. Vagy épp sokszor nem is tudta az illető, hogy a leukémia voltaképp vérrák, csak azt, hogy gyógyíthatatlan betegség.

Az ilyen témákat feldolgozó blogok kilencven százalékával az a bajom, hogy még ha igényesen is van megírva maga a történet, az író a betegséget csak mint súlyt adta a főszereplője mellé. Olyan mázsás teherként, amit nem bír el, ezzel adva drámai felhangot a történetének. Ezzel próbálja elérni, hogy komolyan vegyék, hogy látszólag mély és magvas gondolatokat megfogalmazó, de valójában semmitmondó internetes idézetekkel nyomathassa tele az egész oldalt és irományt.

Az ilyen monumentális állapotokat nem lehet félvállról venni, nem lehet nem utána járva írni róla. Menj bele, nézd meg, milyen tünetei, milyen velejárói vannak, milyen kezelésekre kell járni, mi történhet. Kérdezz; ha van orvos a rokonságban, baráti körben, ne félj kérdezni! És ezeket ne arra használd, hogy drasztikus véget érő szerelmi szálat írj le nyáltól csöpögve. Olyan cselekményszálat válassz és találj ki (nem győzöm hangsúlyozni, mennyire fontos, hogy legyen egy jó cselekményszálad!), ami életszerű, ki van dolgozva, meg tudod írni, és szorosan összefonódik a betegséggel. Mellékesen jöhet egy kis puszi-puszi is.

Jodie Picoult munkássága – avagy taníts mester

Jodie Picoult, aki személyes kedvencem, tökélyre fejlesztett a könnyfakasztó, durva történetek megírását. Többszörös bestseller író, így szerintem megéri utánanézni a munkásságának.

Az egyik kedvenc könyvem tőle, a Nővérem húga.

Kate-nél két éves kora körül diagnosztizálták a leukémia egy nagyon komoly, agresszív válfaját, ami kétszer egy kezelésre nem reagál. Ráadásul sem a szülei, sem a testvére nem rendelkeznek megfelelő génekkel ahhoz, hogy donorok lehessenek, így az orvosok felajánlanak egy olyan lehetőséget, ami talán megmentheti Kate életét. Létrehozzák neki a tökéletes genetikával rendelkező rokont; így születik meg Anna, aki arra lett teremtve, hogy megmentse a nővérét.
Amikor azonban Kate-nek már nem csak limfocitákra és csontvelőre van szüksége, hanem Anna egyik veséjére is igényt tartanak az orvosok, Anna minden spórolt pénzét egy ügyvédre költi, aki hamarosan már inkább puszta emberségből viszi tovább a lány ügyét. Anna ugyanis beperelte szüleit, és önállóságot követelt. Egymaga akart dönteni a testét érintő döntésekről. Ez persze a nővére halálát jelentette volna, de Annának is megvoltak az indokai.
A könyv vége fordulatos és meghökkentő, szem nem marad szárazon.

(A film verzió főszerepében Cameron Diazt láthatjuk. Most azt mondom, kezeld két külön műnek a könyvet és a filmet, mert lényeges különbség van a kettő közt.) 



Látod? Ez a különbség egy könyv között, ami egy család könnyfakasztó drámájáról szól, és egy olyan blog története közt, ami egyszerűen csak arról szól, hogyan jön össze két tizenhat éves. Utóbbit nem lehet komolyan venni.
És őszintén szólva, nem vagyok kíváncsi a Csillagainkban a hiba jellegű utalásokra, mert arról is megvan a véleményem.

De ott van a Szívtől szívig, amely egy halálra ítélt utolsó kívánságának teljesítéséről szól; hogy vajon a kislány megkaphatja-e a szívét, vagy sem, ott van a Törékeny, amely egy súlyosan csonttörékeny kislány drámáját mutatja be, és ott van az Elrabolt az apám, ami egy férfi börtönbe jutását és a tárgyalásának jogi procedúráját meséli el, miközben az ügyvédje a veje, és alkoholista, a lánya pedig válaszokat keres. Mind-mind komoly és elképesztő történet, és mind úgy életszerű, mintha a szomszédban történne. Ezek csak példák voltak, a kedvenceim, de Picoult az autizmustól kezdve az amisokig már sok mindent felhasznált. És mindnek alaposan utánajárt; részletekbe menően kutatott, hogy a könyve tökéletes legyen.


Ha ilyenről írsz, neked is kutatnod, jegyzetelned és tanulnod kell. 

2014. augusztus 19., kedd

Erőszakolj meg! - Vendégcikk

Sziasztok!

Elsőre rögtön egy vendégcikket hozok nektek, amit Raistlin írt és tett közzé a saját blogján pár hónapja. Én imádtam a cikkét, mert megragadta a lényeget, és gatyába rázta a felnőni vágyó fiatal kamaszokat, akik azt hiszik, a nemi erőszak, és az ehhez hasonlóan "dark" témák "izgatóak". Tömören fogalmazva annyit mondanék, hogy az ilyesmi után sokan a saját nemük felé fordulnak, gyógyszerkezelésre szorulnak, pszichológushoz járnak, vagy épp az öngyilkosságba menekülnek - ha a támadó nem öli meg őket hamarabb.
Szóval nem - a dark témák nem izgatóak.

Ui.: Nem ide vág, de mint oldalt látjátok, mégis elindult a kritikarovat. Minden az oldalt lévő szövegdobozban van, akinek mégis kérdése van, ne habozzon feltenni!


Jó olvasást!


Eredeti cikk: Erőszakolj meg!



Erőszakolj meg!

A nemi erőszak igen gyakori az irodalomban, a televízióban, és, természetesen, a fanfictionökben is: egy kapcsolat dinamikáját ábrázolja, hatalmi harcot, sokkoló és, elviekben, érzéki; és ez nagyon nem oké.
Nehéz dolgom van, mert úgy érzem, ez egy nagyon fontos kérdés - de egy nagyon kényes kérdés is.

Miért izgalmas?

A "nem" nem azt jelenti:
"győzz meg!"
Kész hagyománya van annak, főleg keleten, hogy a karakter "igen!" ordítások helyett azt sikítsa: "ne, kérlek, ne!" - eredménytelenül.
A nyugati fanfictionök sem kivételek ez alól: a Merengőn bejelölhetjük figyelmeztetésnek, hogy a történetben nemi erőszak fog történni - nem azért, hogy óva intsük az olvasóinkat, hanem hogy toborozzuk őket: "gyertek, ez durva lesz!"

A nemi erőszak sötét romantikát ígér és dúló szenvedélyt - a felszínen. Kate Millett "Sexual Politics" című munkájában amellett érvel, hogy minden szexuális aktus politikai tartalommal bír: hierarchiát dönt el, legyen szó a szeretkezés során megvalósult egyenlőségről vagy egy kegyetlenebb aktus hatalmi harcáról - az utóbbiról pedig érdekesebb olvasni.

A harmónia nem jó téma, minden drámai helyzet konfliktust kíván meg, ez vitathatatlan. Nagyon hamar bele lehetne unni idealizált párosok omló románcába: fontos különbség van viszont a durva/szenvedélyes szex és a nemi erőszak között. A falnak szorítva, összekoccanó fogakkal, vadul csókolni a másikat (kezek az ágyékon, a csípőn, körmök a húsban) teljesen rendben van mind a valóságban, mind a fikcióban: jó téma és jó tapasztalat. Probléma egyedül a nemi erőszak éltetésénél adódik.

Rape Culture – A nemi erőszak kultúrája

A fogalom definíciója ez:

"A rape culture (a nemi erőszak kultúrája) olyan koncepció, mely a nemi erőszakot és a szexuális agressziót egy adott társadalom kultúrájához csatolja, melyben a társadalom szokásai és hagyományai normalizálják, felmentik, tolerálják, vagy egyenesen bátorítják a nemi erőszakot."

"Ez volt rajtam (amikor megerőszakoltak),
merd csak azt mondani, hogy én tehet-
tem róla!" Tüntető egy nemi erőszak
elleni meneten.
Az amerikai Marshall Egyetem egy tanulmánya az alábbi példákat hozza erre:

·         Az áldozat hibáztatása ("Minek öltözik kurvásan?" "Minek ivott annyit?" "Miért mászkál este egyedül?")
·         A bűncselekmény trivializálása ("A pasik már csak ilyenek!" "Kanos volt, ennyi!")
·         Nemi erőszakos viccek és a szexuális zaklatás tolerálása (a tapizós srácok az iskolában, az utánunk füttyögő csövesek/munkások, a profilképekre kommentelő stalkerek és a többiek, akiknek semmilyen következménnyel nem kell szembenézniük)
·         Hamis nemi erőszak statisztikák ("Nem igaz, hogy Magyarországon minden harmadik nő nemi erőszak áldozata lesz!" - sajnos igen, igaz)
·         Nemi erőszak romanticizált ábrázolása a filmekben, könyvekben, televízióban.
·         A "férfiasság" definiálásában szerepet kapó "domináns, szexuálisan agresszív"
·           A "nőiesség" definiálásában a nő szubmisszív, engedelmes, szexuálisan passzív, szűzies; nem lehet "frigid", "hűvös"; nem lehet "kurvás" sem, szexuális kívánalmai "ribanccá" teszik
·         A feltételezés, hogy csak olyan nőket erőszakolnak meg, akik "megérdemelték," mert "elővigyázatlanok" vagy "kihívóak" voltak
·         A feltételezés, hogy csak a gyönge férfiakat, "nyálas buzikat" erőszakolják meg, akik szintén "megérdemlik"
·         A tény, hogy a nőket tanítjuk arra, hogy védekezzenek a nemi erőszak ellen, ahelyett, hogy a férfiakat tanítanánk arra, hogy ne kövessenek el nemi erőszakot

Jó, de…

Amikor a nemi erőszakról beszélünk, a legtöbbünknek az jut eszébe, hogy egy hölgyike kivágott ruhában és magassarkúban botladozik kissé becsittentve egy sötét sikátorban, ahonnét előugrik egy ismeretlen férfi, és jól maga alá gyűri. Ez viszonylag ritkán esik meg, és nem láttam még olyan fanfictiont, ami ezt idealizálta vagy romanticizálta volna. (Istennek legyen hála.) A nemi erőszak viszont ennél jóval egyszerűbb - és, sajnos, gyakoribb:

196. § (1) Szexuális kényszerítés: Aki mást szexuális cselekményre vagy annak eltűrésére kényszerít, bűntett miatt /.../ szabadságvesztéssel büntetendő.
197. § (1) Szexuális erőszakot követ el, és bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki
a) a szexuális kényszerítést erőszakkal, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel követi el,
b) más védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapotát szexuális cselekményre használja fel.

Non-con, dub-con, és consent: szavak, amik aggasztóan hiányoznak a magyar nyelvből

"Nem szentek. Nem kurvák.
Egyszerűen csak nők."
A consent talán úgy fordítható, hogy "beleegyezés, hozzájárulás," de igazából valami ennél is kölcsönösebb fogalomról van szó: mindkét személy/karakter egyformán szeretné, hogy az aktus megtörténjen. Lehet ez lázas hevületükben éppúgy, mint egy csendes, esős koraalkonyon: a lényeg, hogy

·         mindketten pontosan tudják, mit szeretnének
·         mindketten szeretnék

Adódnak persze olyan körülmények, amikor ez nem valósulhat meg teljesen: ez a dub-con, dubious consent:

·         az egyik (vagy mindkét) személy/karakter részeg vagy drogok befolyása alatt áll
·         a személy/karakter túl fiatal, tájékozatlan vagy (fikció esetén) nem ebből a világból/kultúrából származik, így nem tudja, mibe egyezik bele [itt halkan megjegyezném, hogy a pedofília a dub-con miatt számít bűncselekménynek.]

A végső kategória pedig a nyílt szexuális erőszak, a non-con:

·         ide tartozik az, ha az egyik személy/karakter beledumálja a másikat valamibe, amit ő nem akar: "jó lesz, kicsim, na, próbáljuk meg, nem fog fájni" - szexuális erőszak.
·         ide tartozik az, ha az egyik személy/karakter tovább lép a megengedettnél: mondjuk csak orális szexről volt szó, de behatol; csak csókról volt szó, de tapizni kezd - szexuális erőszak.
·         és természetesen ide tartozik az is, ha fizikai agressziót alkalmaz: szexuális erőszak.

Erőszaktevőitől idéz az áldozat: "ha tovább
bőgsz úgy nem fogom élvezni." "Természet-
es, ha fáj!"
Nem számít mentő körülménynek, ha:

·         Szereti az áldozatát, és az áldozata is szereti őt. A szexuális erőszak partnerek és házastársak között is megtörténik, és közöttük is büntetendő.
·         Nem számít mentő körülménynek az sem, ha korábban már együtt voltak (tehát korábban már elnyelte a partner beleegyezését) vagy később együtt lesznek. Ha az adott pillanatban az egyik személy/karakter nem akarja az aktust, szexuális erőszak történik.
·         Nem számít mentő körülménynek, ha közben az áldozat szintén felizgul/belejön, "megjön a kedve."
Ez a szexuális erőszak romanticizálása és felmentése.

De ez csak fikció, nem valóság!

- ezzel válaszolt a kritikámra egy tizenöt éves blogger, akinek a történetében egy partin a bedrogozott lányt megerőszakolja a férfi, akivel a történet folyamán később járni fog; amikor legjobb barátja megtalálja a sarokban zokogva a lányt, együtt úgy döntenek, hogy nem szólnak a rendőrségnek, hiszen csak baj lenne belőle, és ráérnek holnap reggel felkeresni a nőgyógyászt.

Ennek a bloggernek ötven feliratkozója volt - mind lány. A statisztika szerint minden harmadik közülük nemi erőszak áldozata lesz: az író tizenhat jövendőbeli áldozatnak mondta azt, hogy "ne bőgj, felejtsd el az egészet - ha később összejössz vele, akkor már hepiend!"

Alana Prochuk a Vancouveri egyetemről ezt írta a témával kapcsolatban:

Öncélú szex: a karakter/személy csak
egy darab hús.
"Észre kell vennünk magunkat, kibukni, és megosztani a nézeteinket másokkal. Nagyon fájdalmas a tudatában lenni annak, hogy a nemi erőszak kultúrájában élünk, de nem törölhetjük el ezt az erőszakos kultúrát, ha nem vagyunk hajlandóak meglátni, hogyan működik."

Ha a történeteinkben rendre felmentjük, kimagyarázzuk és romanticizáljuk a nemi erőszakot, az igenis hatással van a valóságra: hozzájárul a nemi erőszak kultúrájához, hiszen az olvasóinknak azt mondjuk vele, hogy az áldozat "élvezni fogja", hogy ez, mivel olyan sűrűn előfordul, már "természetes".

Az irodalom nyílván sokkolni akar: a gyilkosság, az őrület, az agresszió állandó témái, sokszor naturalisztikus részletességgel. A probléma fennáll:

·         A nemi erőszak bemutatása az irodalomban nem helyén való, ha romantikussá tesszük azt
·         A nemi erőszak ábrázolása az irodalomban ugyanígy nem épp helyén való, ha a sokk öncélú: ha a szereplőt tárggyá degradáljuk, tragikus élete pedig valami súlytalan pátosz, ami bágyadtan belengi a sorainkat és amivel jól felkavarhatjuk az olvasó lelki békéjét, hatást remélve.
Mi a teendő?

Amikor írsz, tartsd észben, hogy felelős vagy az olvasóidért. Bár azt külön magyarázat nélkül is érteni lehet, hogy "amúgy a kannibalizmus rossz dolog - ne próbáljátok ki otthon, gyerekek!", a nemi erőszak kultúrája kiskorunktól fogva arra kondicionált mindannyiunkat, hogy rögtön kifogásokat keressünk, ha ilyen jelenettel találkozunk, "jóóó, de ez nem igazán nemi erőszak, mármint elfuthatott volna, ha akar..." - vedd elejét annak, hogy ilyen reakciót válts ki az olvasóidból.

Nem kell példabeszédeket és erkölcsi tanulmányokat írni, de legyél nagyon óvatos, ha mindenképpen ilyen jelenetet írsz: ne kezdj el mentségeket keresni a karaktereknek, és ne "hevítsd fel" a szubmisszív felet - az nem fogja meg nem történtté tenni a szexuális erőszakot.

Ha romantikus történetet írsz, mutasd be, hogy mindkét karakter egyformán élvezi az aktust, egyik sem passzív elszenvedője csak a történéseknek. Ugyanígy, ha sötét és kiborító történetet akarsz írni, akkor az igenis legyen sötét és kiborító, ne kezdd el felmenteni az erőszaktevőt.

Összegzésül

Ez a cikk komolyabb hangvételű lett, mint azt megszokhattátok a {b l o o d y r o m a n t i c}-en, de fontosnak éreztem, hogy megírjam: fontosnak, mert a Trónok Harca legutóbbi epizódjában Jamie "nem érdekel!" felkiáltással erőszakolja meg a nővérét: "gyűlöletes nő vagy, miért kell szeretnem téged!?" - mondja, ahogy letépi a ruháit; fontosnak éreztem, mert a Supernatural Castielje egy olyan lánnyal veszíti el a szüzességét, akit egy reaper megszállt, így nincs öntudatánál, nem adhatja beleegyezését az aktusba: aztán pedig Deannel egy sör fölött ülve poénkodnak az egészen; fontosnak tartottam, mert újra és újra olyan fanfictionökkel találkozom, amik éltetik a nemi erőszak kultúrájának hagyományait; pedig ha valaminek lenne ereje romba dönteni ezt a rendszert, az az irodalom lenne; ha valaki a földbe tudja tiporni ezt - akkor azok mi vagyunk.

Harca fel.